Svéd-lazító masszázs
A svédmasszázs a legelterjedtebb nyugati masszázsfajta, ez képezi valamennyi európai masszázsfogás alapját. Egészen az ókori görög-római kultúráig visszavezethető. A görögök és a rómaiak nagyobb figyelmet szenteltek egészségüknek, odafigyeltek, többet törődtek testükkel. A svédmasszázs már az ókori kultúrákban is közkedvelt gyógyító, rehabilitációs eljárás volt. Eredeti formája ötvözi a masszázst és a testgyakorlatokat. A masszőr simító, dörzsölő, gyúró és rezegtető mozdulatokkal frissíti fel a szervezetet. Fizikai és neurohormonális hatása elősegíti az esetleges betegségek gyógyulását. Csökkenti a fájdalmat (pl. stresszes fejfájást), felgyorsítja a sérülések utáni felépülést, megakadályozza a nem használt izmok sorvadását, enyhíti az álmatlanságot, fokozza az éberséget, de mindenekelőtt elősegíti a relaxációt és csökkenti a stressz hatását. A svédmasszázst gyakran hívják még frissítő, izomlazító vagy revitalizáló masszázsnak is.
Svédmasszázs ellenjavallatai:
Minden akut, gyulladásos állapot
Lázas állapot
Kiterjedt nedvező, vagy gennyes elváltozás a bőrön
Rosszindulatú daganatok
Közvetlen műtét után
Vérhigító szedése alatt
Akut vénás betegség (tágult visszérnél nem lehet - trombózis jöhet létre)
Ízületi instabilitás
Csontritkulás előrehaladott állapota (csontok törékenyek, ütögetés, fenyőfa nem -mikor nincs előrehaladott állapot)
Szív és keringési rendellenességeknél
Dekompenzált szív problémáknál
Magas vérnyomás (kiugróan magas), illetve ingadozó
Fertőző betegség
Epilepszia
Elmezavar
Alkoholos állapot
Vérzékenység
(cukorbetegnél a hámszövet, ér vékonyabb, gyengédebben masszírozni lehet, ütögetni nem)